Magány
Az ember egyedül üldögél otthon esténként, könyveket olvas, tévézik, gondolkodik a légből kapott híreken, vagy egyebet csinál. Néha elgondolkodik, hogy nincs is senkije, aki elmondhatná igaz vagy nem, amin gondolkodik. Lát valamit, de nem tudja igazat lát-e? Talán a szeme hazudik. Nem fordulhat senkihez, hogy látja-e ő is? Nem szólhat senkihez, hogy hallja-e ő is? Nem mondhat el semmit. Nincs, kinek mérje a dolgokat. Egyedül van. Egyedül mér, megméretetlenül.
Sok mindent láttam én már. A szemem világa oly szép, csillogó, de törékeny hidakat tud verni az idegenség szakadéka közt, amely ember és ember közt feszülhet. Nem tudom, nem aludtam-e. Álmokat álmodok. Ha lenne velem valaki, akkor megmondhatná aludtam vagy sem. A valaki, aki megmondhatná álmodtam vagy sem. Akkor rendben volna minden. De így, semmi nincs rendben.
Valóban nincs rendben semmi. Ennél egy szörnyűbb van, ha párosan éled ugyanezt.
VálaszTörlés