Vakszerencse
A szomszédunkban lakik egy vak lány, születésétől fogva vak ez a lány. A családja szót nem érdemel. Teljesen magára hagyták, az édesanyja inkább másokkal foglalkozik, mint evvel a szerencsétlen, vak kislánnyal, de nem törődik a másik héttel sem.
A nagymama segíti, viszi- hozza Budapestre, és Budapestről, a Vakok iskolájából, ami bentlakásos intézmény, de a bentlakás csak a hét öt napjára szól. Szóval a mama megoldja, oda- és visszabumlizik a MÁV tulajdonát képező vagonokban, jön - megy akár a világtalan. A kérdés az, meddig? Mert a vak kislány nagymamája már igencsak koros, hetvenhetedik éves az öreganya, de maholnap, ki tudja mi lesz? Mindig van kérdés.
-Mi lesz a sorsa ennek a szerencsétlen lánynak, ha a hetvenes öreganyja már nem tudja vinni-hozni Budapestről és Budapestre? -kérdeztem is a rokonától-
mi lesz, ha a mama megöregszik?
- Nem tudom… idefogadni. Sajnálom, de nem látom a megoldást. Miért nem kérdezed meg az anyját?
- Mert a vak kislány anyja nem érdemes a szóra sem, akkor hogyan érdemelne egy mondatot?
- Azt én nem tudhatom, de jobb lenne, jobb lenne megkérdezni az anyát. Különben meg szerencséje van a mamával, mindenben segíti.
- Az. Vakszerencséje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése