Őszi hangulat

A szőlőben mindig meleg volt. Különösen azokban a szőlőkben, melyek a Fertő-tónak futottak. Ott mindig friss virágillat úszott a levegőben és a nap is melegebben tűzött, élesen, az ilyen napfény behatol a talajba. Életet támaszt a szunnyadó földben, kelti az alvó magokat, rügyeket hasít és kibontja belőlük a leveleket. Akkor még tavasz, de most ősz van. Ősz vége. A tekintetnek semmi nem állja útját. Minden tarlott és a fákon már alig van levél. De még van. Ők a büszkék. Büszkének hívják magukat. Büszkeségük nem, vagy alig görbül. Valamikor azonban büszkeségük kimeríti őket. Valamikor fogat fog csikorgatni bátorságuk. Valamikor jajongani fognak a téli szélben.

Nádas ( Fertő-tó)

Néha olyan sűrű a tóbéli nádas, hogy egyáltalán nem látni az eget. A tenger-nád  alatt örökös félhomály, hűvösség és nyirkosság nyújtózkodik, mindig később pirkad és hamarább alkonyodik, mint a nyílt vízen. Mihelyt egy felhőcske takarja a napot, legyen az akármilyen bárgyú vagy szelíd, a nádas egyszeribe komorrá válik és borúsnak látszik az idő.
Ezzel szemben szép; verőfényes napokon meleg fény ömlik el a nádszálak törzsén, derűsen csillognak az elrozsdállt levelek és töretlenül nevetnek a barna sásbuzogányok, s a zöld víz meg a süllyedő békatutaj közül természetes szépségükben kandikálnak ki a fekete vízityúkok.

Levél

Tisztelt Jegyző Úr!

Panasszal szeretnék Önhöz fordulni. A poszt és panaszom tárgya a parkolás. Gondolom, nem most kap először ilyen és ehhez hasonló levelet, kézhez.

Ma délután a Torna utcai parkolóban parkoltam le a gépkocsimat. Mint öntudatos magyar azonnal a parkolóórát kerestem fel, hogy zsebemen könnyítve dagasszam a város eklézsiáját.

Fájdalmamra azonban az automata nem működött, ezért, kénytelen voltam megtenni a közel száz méteres távot a következő automatáig. Ezzel nincs is semmi baj. Az utat nyíl jelölte, és az idő jó volt. A gyerekek nyugodtak, csak bennem tombolt valami nyugtalanság. Így megvezetve, mikor óra és óra közti különbséget láttam. Kérem, most ne aggódjon! A jegy automatáknak semmi bajuk. Nekem volt bajom, hogy a majd százméteres távon mennyit nőttek az árak. Három órára 300 magyar forint helyett fizettem 900 magyar forintot. Mindezt miért? Mert a száz méterre lévő automata nem működött. Megállt. Azt azért mégsem tehetem meg, hogy öntudatos létemre ne fizessek. Mivel a tervnek öt gyerekkel eleget tettem és van nekünk „miautónk” is, ezért sem akartam nem megfizetni a parkolást. Még a végén háromszorosát fizettük volna vissza… Hiszen három a magyar igazság. Már csak egy kérdésem maradt. Mert azt bizonyára Ön is tudja, hogy kérdések mindig vannak, és kérdések mindig lesznek.
Nos… a kérdésem annyi csak: Mikor mehetek be az Önök irodájába, mint Öntudatos Magyar Állampolgár a közel száz méteres különbözetért?


 Sopron, 2012 01 02


Tisztelettel:





Ui: A Holding két dolgozójától azt a választ kaptam, hogy Önök határozzák meg az árakat, és panasszal is Önökhöz kell fordulnom. De… Gondolom, a gépeket nem Önök javítják.
Ugye mondtam? Kérdések mindig vannak