Augusztus 20.
Sétáltam a városban. Úgy gyönyörködtem a lobogókban és a zászlók porosodó árnyékában, mint egy gyermek.
Pedig ostobaság kijelölt napon, állami rendelkezésre vigadni.
Együgyű nyáj a nép. Egyszer bután türelmes, máskor féktelenül lázad. Azt mondják néki, hogy ünnepelj, és ünnepel. Azt mondják, szavazz a régi világra, és a régi világra szavaz. Majd azt mondják, szavazz az új világra, és a nép az új világra szavaz.
A pásztorok is ostobák. Terelik a nyájat, csakhogy nekik nem a nyáj a fontos, hanem az elveik. Pedig a nyáj, olyan mint a víz. Létünk forrása. A nyáj nem azonos az elvvel. Az elvek csakis ostobák, hamisak és terméketlenek lehetnek, azért is mert csak: elvek… Olyan eszmék, amiket megtámadhatatlannak tartanak a kitalálóik. Pedig ezen a világon semmiben nem lehetünk biztosak, mert a fény is csupán érzéki csalódás és a hang sem más.
Talán igen. De a nyáj sem nép és a nép sem nyáj.
VálaszTörlésA pásztorok elvei jók is lehetnének, ha nem alakították volna át őket saját eszméikké...s innentől valóban minden csak érzéki csalódás.