Levél

Tisztelt Jegyző Úr!

Panasszal szeretnék Önhöz fordulni. A poszt és panaszom tárgya a parkolás. Gondolom, nem most kap először ilyen és ehhez hasonló levelet, kézhez.

Ma délután a Torna utcai parkolóban parkoltam le a gépkocsimat. Mint öntudatos magyar azonnal a parkolóórát kerestem fel, hogy zsebemen könnyítve dagasszam a város eklézsiáját.

Fájdalmamra azonban az automata nem működött, ezért, kénytelen voltam megtenni a közel száz méteres távot a következő automatáig. Ezzel nincs is semmi baj. Az utat nyíl jelölte, és az idő jó volt. A gyerekek nyugodtak, csak bennem tombolt valami nyugtalanság. Így megvezetve, mikor óra és óra közti különbséget láttam. Kérem, most ne aggódjon! A jegy automatáknak semmi bajuk. Nekem volt bajom, hogy a majd százméteres távon mennyit nőttek az árak. Három órára 300 magyar forint helyett fizettem 900 magyar forintot. Mindezt miért? Mert a száz méterre lévő automata nem működött. Megállt. Azt azért mégsem tehetem meg, hogy öntudatos létemre ne fizessek. Mivel a tervnek öt gyerekkel eleget tettem és van nekünk „miautónk” is, ezért sem akartam nem megfizetni a parkolást. Még a végén háromszorosát fizettük volna vissza… Hiszen három a magyar igazság. Már csak egy kérdésem maradt. Mert azt bizonyára Ön is tudja, hogy kérdések mindig vannak, és kérdések mindig lesznek.
Nos… a kérdésem annyi csak: Mikor mehetek be az Önök irodájába, mint Öntudatos Magyar Állampolgár a közel száz méteres különbözetért?


 Sopron, 2012 01 02


Tisztelettel:





Ui: A Holding két dolgozójától azt a választ kaptam, hogy Önök határozzák meg az árakat, és panasszal is Önökhöz kell fordulnom. De… Gondolom, a gépeket nem Önök javítják.
Ugye mondtam? Kérdések mindig vannak