Néha olyan sűrű a tóbéli nádas, hogy egyáltalán nem látni az eget. A tenger-nád alatt örökös félhomály, hűvösség és nyirkosság nyújtózkodik, mindig később pirkad és hamarább alkonyodik, mint a nyílt vízen. Mihelyt egy felhőcske takarja a napot, legyen az akármilyen bárgyú vagy szelíd, a nádas egyszeribe komorrá válik és borúsnak látszik az idő.
Ezzel szemben szép; verőfényes napokon meleg fény ömlik el a nádszálak törzsén, derűsen csillognak az elrozsdállt levelek és töretlenül nevetnek a barna sásbuzogányok, s a zöld víz meg a süllyedő békatutaj közül természetes szépségükben kandikálnak ki a fekete vízityúkok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése